Ma elkezdődött az ország minden oktatási intézményében az elme pallérozása, ahol már kihagyhatatlan szereplő a generatív MI elérhetősége és felhasználhatósága.
Mindeközben egyre több szakmai cikk jelenik meg az MI használatával kapcsolatos „elbutulásról”, kognitív funkcionális hanyatlásról, arról, hogy emberek nagy csoportja nem képes a generatív MI középtávú használatát követően visszaemlékezni arra, hogy milyen gondolatokat írtak saját maguktól, vagy mit írattak le a programmal. Gyengül a fogalmazóképésség és az absztrahálás, a szókincs beszűkül. Egyfajta „afáziás” állapotba kerülnek a felhasználók, nem betegség okán, hanem mert úgy döntöttek, hogy „átadják” a kognitív képességük egy részét egy szoftvernek. Pontosítok, „augmentált agyként” használják az MI-t, mint valami exoskeleton az izmoknak. Sekélyes tudás de gyors feladatmegoldás, és a végén az elkerülhetelen leépülés, deal done. Azért a képlet nem ennyire egyszerű.
Az azonnali értékteremtés hamis illuziója
A tudatos és önként választott szellemi izomsorvasztás állapotában minden gyorsan és azonnal kell, de a valódi értékteremtés és a memóriában rögzülés elmarad. Minek a memória, ott van a gép. Legyen kész. Ha készen van, a feladat teljesítve van. Tényleg?
Elolvasni, értelmezni, emlékezni a sorokra és gondolati összefüggésekre, vagy akár bele és ki javítani szövegrészt, netán forrás validáció? Elmarad. A kérdés az, hogy mennyit, és milyen feladatokra használod a gépet és kik és milyen módon kérik számon a gép által előállított tartalmat. Erről majd később.
Ráadásul hiszünk abban, hogy az MI tévedhetelen és legtöbbször a józan ész kétkedése nélkül fogadjuk el az eredményt. Mert antropomorfizáljuk a szoftvert, mert nevünkön szólít, mert a stílusunkban ír és végtelenül okosnak látszik.
A jelenség erősen korosztályfüggő
A gyerekeket és a fiatal felnőtteket hatványozottan érinti és veszélyezteti ez a fajta „elbutulás”, míg a középkorú és idősebb embereket kevésbé. Mi ennek az oka?
A fiatalok kevésbé olvasottak, kevesebbet írtak és fogalmaztak már az életkoruknál fogva is. Nem gond ez, hanem pótolható adottság. Továbbá kihagyhatatlan tényező a digitális média fogyasztási szokásuk, amiről töménytelen tanulmány jelent már meg. Tehát nem most kezdődött a jelenség, azonban ez felerősíti.
Mindentudó végzetes vonzerő?
„Kérdezd meg a chatGPT-t!” – hangzik el a sokszor hallható mondat az utcán.
Gondold azt, mintha lenne egy 7/24-ben a rendelkezésedre álló, tulajdonképpen megfizethetetlen óradíjú mentorod, aki elolvasta a világ összes nyomtatott és digitális könyvét, képes a legegyszerűbben és világos módon elmagyarázni olyan viszonyrendszereket, amiket nehezen vagy túl sok idő alatt találtál volna meg, beszél és ír szinte tökéletes pontossággal magyarul (de minden világnyelven is) és van „emlékezete”. Most mégis vagy szinte ingyen vagy befogadható áron kéznél van. Áldás vagy átok? Attól függ.
A megfizethetősége okán a fiatal korosztályokban az MI lehetőséget biztosít arra, hogy a házi feladatot, fogalmazást, esszét, beadandót, tanulmányokat, vagy akár diploma dolgozatot káprázatos sebességgel állítson elő a gép. Nem órák, hetek vagy hónapok, hanem pár perc alatt.
Az idősebb korosztálynak nem volt lehetősége ezeken a média és technológia által biztosított felületeken szocializálódni ellenben képesek arra, hogy az MI segítségével gyorsabban és hatékonyabban tájékozódjanak és dolgozzanak. Kevésbe veszélyeztetettek, mert eleve rendelkeznek azokkal a fundamentumokkal, amelyek számukra erős védővonalat biztosítanak a tunyult „csak legyen meg” teljesítéssel járó elbutulás ellen. Van tapasztalatuk és az ezzel járó kétkedés vezeti a gondolataikat. Inkább váznak, ötletelésnek használják az MI-t, egyfajta gondolatébresztőnek, mintsem rábíznák a feladatot. Csapatban dolgoznak, kiértékelnek, van visszacsatolás és mindig van rigorózus számonkérés.
A kék vagy a piros pirulát veszed be?
Óriási különbség van két dolog viszonylatában. A feladatot mindenképpen teljesíti a szoftver, de az, hogy aki ezt „promptolta” az honnan és meddig jut el, abban komoly eltérés van egy „előállító” és egy „hasznosító” attitűd között.
Aki csak előállít, az a feladatot magát valóban teljesíti, azonban értelmezést, javítást, összefüggés vizsgálatot és memorizálást nem végez. Nem szükségtelenül rossz, de belelátható az érdektelenség és lustaság tendenciája. Itt a kulcskérdés az, hogy a felszabadult rengeteg időt mire fordítod. Sportolásra, önfejlesztésre, nyelvtanulásra vagy videók görgetésére valamilyen felkapott felületen.
Aki hasznosít is, az szándékoltan túljut azon, hogy pusztán a feladat elvégzését teljesítse. Értelmezi, megtanulja a leírtakat, látja az összefüggéseket. Lehet, hogy mindent megírat az MI-vel, de elképzelhető, hogy egész egyszerűen kiegészítő információkhoz szeretne hozzájutni a még teljesebb kép megalkotásához, mert eleve rendelkezik általa megfogalmazott és leírt gondolatokkal. Ehhez akarat és edukáció is kell és kevesebb időt takaríthatsz meg vele.
A nevelő számonkérés fontossága
Mindkét esetben kiemelt felelőssége van azoknak, akik „megbízása” miatt a feladat elkészült. És a családon belüli mikrokörnyezetnek is.
Az AI önmagától nem talál ki feladatot magának, azzal megbízzák és a végrehajtás gyorsasága elképesztő, míg a tartalom minősége már messze nem biztos, hogy az elvárt. A „promptolók” viselkedése mellett, hogy mi az „elvárt” eredmény és van-e számonkérés és hogy milyen számonkérés van, az kritikus eleme az MI fogyasztás „egészséges” használatának.
Nevelők, Tanárok, Oktatók kötelessége az, hogy úgy kérjék számon a fiatal emberektől az anyagokat, ami rákényszeríti őket arra, hogy érdemben foglalkozzanak a szoftver által megírt tartalommal, mérlegeljék annak tartalmát és minőségét. Mi több, originalitását is, bár ez ebben a környezetben disszonánsan hangzik. Mégis dicséretet és elismerést ér az olyan kivételesen okos és eredeti saját kérdésfeltevés, amelyben maga a kérdés annyira egyedi, hogy már annak megalkotása is kreativitást és elmélyülést igényel. Egy jó kérdésfeltevés maga a kognitív body building.
A szülők jó példával járhatnak elő, elmondhatják és megmutathatják, hogy mennyivel hatékonyabb elvégezni egy feladatot MI segítségével, rávezethetik a gyerekeiket a szövegértelmezésre és a gépi eredmény kétkedéssel történő befogadására. Megtaníthatják azt, hogy az eredeti emberi gondolatokat hogyan egészítheti ki a gépi „gondolkodás”, vice versa.
Ugyancsak felelősségük van abban az oktatásban és nevelésben résztvevőknek, hogy ezt a számonkérést határozottan olyan módon tegyék, amely játékosan és ösztönösen abba az irányba tolja el a fiatalságot, hogy olvassák el a leírtakat, értelmezzék a szintetikus gondolatokat, fűzzenek rá saját gondolatiságot (reflexió) és osszák meg egymással ezeket, hogy képesek legyenek ne csak a géppel, hanem egymással is kommunikálni. Például tartsanak szóbeli kiselőadást az eredményről.
Tehát nem feltétlenül ördögtől való az MI tartalom generálása, már ha élnek és nem visszaélnek vele. Jóval komplexebb és akár mélyebb gondolkodásra tanít (megfelelő edukáció és számonkérés mellett), mint a statikus könyvek molyolása. Olyan mennyiségű adattal dolgozik, amely felfoghatatlan az ember számára. Az MI rendszerek ráadásul a dinamikusan előállított új információt képesek azonnal vizualizálni is (képek és videók formájában), ami támogatja a jobb és hosszútávú megértést és kontextusba helyezést vagy erős memória fogast biztosít.
Promptolás. Durrantsuk be azokat az izmokat!
A „promptolás” művészete mint MI választ generáló „utasításkészlet” már-már az MI szent gráljává vált. Nem véletlenül fontos paradigma ez.
Minél minőségibb a prompt szövege maga (amelyek lassan több oldalasakká válnak), annál megbízhatóbb, részletesebb, jól érvelt és logikusabb a kapott digitális tartalom. A jó promptolás legalább olyan fontos, mint azok az adatok, amelyek alapján készül a tartalom. A hatékony promptolással kapcsolatosan már több vaskos kiadvány is született.
Jó hír, hogy a minőségi prompthoz gondolkodni, fogalmazni és írni kell. Nem is keveset!
Ha azt állítjuk, hogy az MI által megírt tartalmak az „előállító üzemmódban” és nem megfelelő számonkérés mellett csökevényessé teszik az agyunkat, akkor ezek mellett arra is gondolni kell, hogy egy megfelelő prompt megírása ezzel ellentétes hatású és jelentősen erősíti a kognitív funkciókat. Ami elmegy a réven, visszajön a vámon.
Az MI démonizálása és a jajgatás nem fog segíteni
Az idő meghatározó tényezőnk. Ha bárkinek az elkötelezettsége adott témában gyenge (mert nem érdekli, mert nem jó benne srb. és ezért csak „előállít, azonban a számonkérés rendszere és módszere adott), de más érdeklődéseit megerősíteni vágyva képes beleszuszakolni azokat az életébe, akkor ezzel nyerni fog. Nem vita tárgya.
Az MI használatának és a digitális „output” számonkérésének stratégiája az, ami megteremti az ekvilibriumot és érdemi változást hoz az egyének életében, az oktatásban és a munkavégzésben. Azoknak a stratégiája akik utasításai miatt promptolnak. És azoké a családoké, ahol a fiatalok nevelkednek.
Az „agyrohasztással járó” MI alapú gépi tartalom előállítása itt van velünk, és biztosan van igazság abban, hogy degradálhatja a képességeinket. A jelenség nem tüneti kezelést igényel. Kriktusan sok múlik a”megrendelői” oldal „minőségbiztosításán” és a családon belüli hozzáálláson, mintakép átadáson. Végső soron az egészséges, értékteremtő MI használat egyik, ha nem a legfontosabb haszonérvei között az „időt” érdemes kiemelni.
A kérdés az, hogy te mivel töltöd ki a megnyert órákat, napokat?
Mert nem minden fekete és fehér.
