A NIS2 nem csupán egy újabb megfelelési kötelezettség: sokkal inkább keretet ad annak a szemléletváltásnak, amelyben a kiberreziliencia már nem IT-projekt, hanem stratégiai vállalati érdek.
Hogyan függ össze az IT-biztonság, a digitalizáció és az adatvagyon-gazdálkodás, valamint hogy ezekben magasabb szintű kockázatot jelent-e a mesterséges intelligencia, különösen a nagy nyelvi modellek térnyerése?
A digitalizáció előretörésével egyre markánsabban jelentkezik az igény az adatvagyon tudatos, szervezeti szintű kezelésére. Ezt a folyamatot a klasszikus rendszerintegráció alapozza meg, amely biztosítja azt a stabil infrastruktúra-keretrendszert az adatok tárolására és védelmére, amelyre építve a digitális adatvagyon valódi üzleti értékké formálható.
Tehát a digitalizáció térnyerése valóban új távlatokat nyitott az adatvagyon-gazdálkodásban, ugyanakkor az adatok koncentrációja révén a szervezetek sebezhetősége ezzel együtt exponenciálisan nőtt.
Az alapinfrastruktúra keretrendszere nemcsak az adatvagyon működési alapját, hanem egyben a kiberbiztonság első védelmi vonalát is jelenti. A tradicionális rendszerintegráció során kialakított hálózati, szerver- és alkalmazásarchitektúra határozza meg, hogy az adatok – amelyek később üzleti értékké formálhatók – milyen biztonsági keretek között mozognak, tárolódnak és kerülnek feldolgozásra. Ha az infrastruktúra nem biztonságos, az adatvagyon sérülékeny, az MI rendszerek manipulálhatók, a döntések pedig megbízhatatlanok lesznek.
Nincs adatbiztonság kiberbiztonság nélkül – és nincs kiberbiztonság jól integrált, átgondolt infrastruktúra nélkül.
A digitális átalakulás alapjaiban változtatja meg azt, hogyan tekintünk az informatikai infrastruktúrára. Míg korábban a rendszerintegráció elsősorban a működőképesség biztosításáról szólt, mára az integrált rendszerekre épülő adatvagyon vált a vállalati értékteremtés motorjává. Ebben az új környezetben a klasszikus IT-infrastruktúra többé nem csupán háttértámogatás, hanem a digitális működés kritikus alappillére – és egyben a kiberbiztonság egyik védvonala.
Ahogy egyre több adat keletkezik, mozog és kerül feldolgozásra – mesterséges intelligencia rendszerek által is – úgy nő az adatvagyon értéke, ezzel párhuzamosan viszont az adatok sérülékenysége is.
A mesterséges intelligencia rendszerek előretörése új lehetőségeket hozott az adatvagyon kiaknázásában, ugyanakkor jelentős kockázatokat is teremtett, ugyanis az az MI rendszerek döntései csak annyira megbízhatóak, amennyire a bemenő adatok tiszták és védettek. Az adatmanipuláció, a célzott kibertámadások és a tudatos félrevezetés ma már nem elméleti fenyegetés – valós üzleti és reputációs kockázattá váltak. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a vállalatok ne csak technológiai oldalról közelítsék meg a biztonság kérdését, hanem építsék be azt a döntéshozatali mechanizmusokba, vagyongazdálkodási gyakorlatokba és működési kultúrába is.
